Mystic Falls: Egy Új Élet Kezdete

Zene: best sister in the world ! - YouTube

Ki hitte volna hogy egy nap majd így emlékezek vissza arra az időre ami életünk legnehezebb időszaka volt. Most én még is azt teszem, emlékszem arra amikor az élet nem volt könnyű, amikor Mystic Falls maga a pokol volt. Ennek már lassan három éve, azóta sok minden változott. Egyaránt pozitív és negatív irányba.
De kezdjük az elején. Amikor megérkeztem a titokzatos kisvárosba. A magam titkokkal övezett élete elől menekülve.


Mystic Falls utcáira lépve átlagos lánynak éreztem magam, aki épp egy szokásos unalmas napját éli. De nem voltam az, hiszen vámpír vagyok aki azért jött hogy megtalálja nővérét Elena Gilbert-et. Ahogy sétáltam hallgattam az emberek beszélgetéseit, mindenki egy bálról beszélt amit egy Mikaelson nevezetű család tartott. De nekem fogalmam sem volt hogy kik ők ezért tovább sétáltam. Egyenesen arra a címre amit megszereztem a Gilbert házhoz.


Mikor megálltam a megadott címen álló ház előtt, mély levegőt vettem majd a tornácra sétáltam és becsengettem. Pár másodperc elteltével egy kedvesen mosolygó lány nyitott ajtót.


- Segíthetek? / kérdezte még mindig mosolyogva /
- Hello! Öhmm...Elena Gilbert-et keresem! / közöltem halkan és félénken /


- Én vagyok Elena Gilbert! / válaszolta én pedig azt hittem elájulok, hiszen a nővérem állt előttem akit soha nem ismertem /
- Ohh! Örülök hogy végre megtaláltalak! /sóhajtottam még mindig a tornácon állva/


- És pontosan ki is vagy te? / nézett rám már gyanakvóan /
- Elnézést udvariatlan vagyok. Emilya Gilbert a nevem. / mutatkoztam be /


- Gilbert? Ezek szerint rokonok vagyunk? / nézett rám még gyanakvóbban /
- Igen! A húgod vagyok! / közöltem Elena-val egyenesen a szemébe nézve /


- Hogy ki? / ráncolta össze a szemöldökeit értetlenül nézve rám /
- John Gilbert volt az én apám is. Szóval...féltestvérek vagyunk! / magyaráztam neki /


- Áhm..öhm.../ Elena csak tátogott megszólalni sem bírt /
- Bemehetek? / kérdeztem tőle, abban reménykedve hogy nem jön rá miért kérem ezt /


- Nem! / válaszolta már ismét elsimult arcal, nyilvánvalóan rájött hogy miért kértem hogy hívjon be /
- Elena! Megmagyarázok mindent! Az vagyok igen, amire gondolsz, de nem bántalak, hidd el! / mondtam őszintén /


- Nem jöhetsz be a házamba! / közölte ismét /
- Kérlek...Elena! / szorult el a hangom és könnyek gyűltek a szemembe /


- A szavadat adod, hogy nem hazudsz? / kérdezte ismét kedves hangnemben /
- A szavamat adom! / válaszoltam őszintén /


- Akkor..kérlek...gyere be a házamba! / behívott végre és én megkönnyebülve léptem be az ajtón /
- Köszönöm a bizalmat! / néztem Elena-ra hálásan /


- Foglalj helyet! / intett a kanapé felé majd ő is leült /
- Tudom furcsa, hogy csak így rád török, de egyedül te vagy már csak nekem! / mondtam miközben leültem a kanapéra /


- Sosem tudtam hogy van egy húgom! John soha nem mondta el! / kezdett bele a mondandójába Elena /
- Én is csak nem rég tudtam meg hogy van egy nővérem! / közöltem Elena-val /


Miközben belemélyedtünk a beszélgetésbe, mindent megtudtunk egymás eddigi életéről.
Észre sem vettük hogy az órák csak úgy repülnek és közben egyre jobban kötődünk egymáshoz.
Elena mesélt Klaus-ról is, és én megígértem neki hogy...mindenben számíthat rám....hiszen ez a testvérek dolga!